Csoda

Életem legjobb döntése volt 2015 nyarán amikor rákattintottam az Élő feliratra. Nem is reméltem akkor, hogy olyan embert ismerek meg, aki könnyen és gyorsan életem részévé válik. Utam innentől válik talán érdekessé. Meghallottam a hangját és éreztem a belőle áradó szeretetet, mondhatjuk, hogy először elcsavarta a fejemet. Tudtam, hogy maradni akarok, hogy tudni akarom ki ez az ember, így történt hát, hogy egyre rendszeresebb lettem "nála". Tetszett az érzés, hogy feltűntem a tömegből, kicsit különlegesnek éreztem magam és mondanom sem kell mennyire jól esett ez amúgy is megtépázott önbecslésemnek. Két szó: különleges vagy, lebegett a szemem előtt, holott lehet, hogy csak túl törtető voltam, ahhoz hogy ne vegyenek észre. (Talán nem hagytam nekik más választást, mint hogy felfigyeljenek "sziporkázó" személyiségemre.) Mindegy is, hogy mi történt, mivel keltettem feltűnést. Viszonylag gyorsan beilleszkedtem a csapatba, megtaláltam a helyem. A napokból hetek, majd a hetekből hónapok lettek, amikor olyan dolog történt, amire azért nem számítottam. Bejelölt Facebookon. Gondolhatjátok, önbizalom hiányos, fiatal fruskaként mennyire megijedtem. Féltem visszaigazolni, a mai napig nem tudom megmondani az okát, hogy miért. Volt egy olyan megérzésem, hogy bár nem ismerem ezt a pasit mégis jó ember, ugyanakkor akkor még  nagyon feszélyezett, ha egy hímnemű egyeddel kellett beszélgetésbe elegyednem, így hát úgy gondoltam biztonságosabb megmaradni az ismeretlenség talaján. 

Mégis valami folyton vonzott. Talán az ismeretlen vagy a lehetőségek, de végül úgy alakult, hogy visszajelöltem Őt és így utólag nézve milyen jól tettem. 

Már nem is tudom miért vagy hogyan kezdtünk beszélgetni, de tudom, hogy az egymás szórakoztatásával eltöltött idő rohamosan növekedett, én pedig egyre jobban megnyíltam számára. Persze ehhez kellett, hogy olyan kitartóan és intenzíven ostromolja az összes falamat és védőbástyámat. Néha komolyan úgy éreztem magam mintha a spanyol inkvizíció alatt állnék, de ennek ellenére soha egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg nem élvezném a csörtéinket, az évődéseinket és az egymás piszkálását. Sőt, a néha rám törő bizonytalanság ellenére életemben talán másodjára vagy harmadjára éreztem azt, hogy végre, jó ember társaságában vagyok. Végre egy olyan ember, aki megért, aki meghallgat.

Mivel egye többet beszélgettünk érthető módon előbb barátok, majd nagyon jó barátok lettünk. Bölcsessége és tapasztaltai a nehéz időkön is átsegítettek.
Áldom az eget, hogy akkor 2015-ben melléjük szegődtem mert így egy csodálatos embert ismerhettem meg, egy csodás jellemet szerethetek és tisztelhetek a személyében.

Búcsú...

Kedves ....!

Úgy érzem tartozom Magamnak és Neked is annyival, hogy megteszem azt a lépést, amit te olyan könnyen, egyetlen zokszó nélkül megtettél, akkor, augusztusban. Talán csak magamnak tartozom már ennyivel, számodra talán ez már semmit nem jelent, de nekem szükségem van erre (még akkor is ha talán soha sem fogod ezt a levelet látni) a feloldozásra. Mert igen, számomra ez a kalitka ajtajának kinyitása, a láncok letörése lesz. 

Bizonyos ráhatások kellettek ugyan, hogy most ezt meg írjam, mégis már én is éreztem, hogy itt volt az ideje, de talán jó érzés volt egy kicsit elmerülni az önsanyargatás és a sajnálkozás ingoványában (igen, mondhatom ez rettentő önző módon történt és talán történik még egy ideig). Rájöttem azonban, hogy mind ez sehová sem vezet és nem hogy hagyom a sebeket begyógyulni, inkább sót szórok a sebre. Ez pedig nem mehet így tovább!

Köszönöm azt a pár csodálatos hónapot, míg ismerhettelek, mert minden negatívumával együtt is több volt a pozitívum, az érték, Te magad voltál az érték számomra. Megtanítottál szeretni, még akkor is, ha ez nem volt könnyű. Megtanítottál kitartani olyan célok és emberek mellett, amik és akik fontosak számomra. Megtanítottál kilépni a komfortzónámból még akkor is, ha ez számomra gyakran kellemetlen és kényes témák boncolgatásával és folytonos elő hozatalával sikerült csak. Abban a pár hónapban igazán azt éreztem, hogy végre valahára élek, és ez a lendületem néha több, néha kevesebb ugyan, de még mindig pislákol. Úgy érzem sokkal nyitottabbá, érettebbé váltam a tapasztalatok által.

Bár egy igazi és szédítő hullámvasút volt, mégis csak a szépre szeretnék emlékezni, ha egyszer oda jutok. Éppen ezért ismertségünknek csak azokat az okait soroltam és sorolnám fel, amelyeket neked köszönhetek. Azonban szeretném ha tudnád, hogy megbántottál, nagyon. Megbántottál, de nem várom a bocsánatkérésedet. Már nincs rá szükségem. 

Magam sem tudom vajon tényleg ez volt-e a nagy betűs szerelem, vagy csak fellángolás volt és azt sem mondhatom, hogy ez a valami (maradjunk ennyiben) megszűnt, viszont sokat kopott. "Az idő begyógyít minden sebet" szokták mondani, igen idővel ez is elhalványul(t), annyira, hogy tovább tudjak lépni rajtad. Ezt kell tennem, mert amíg te belülről szorongatsz, addig senki mást nem tudok az életembe fogadni. Elfelejteni valószínűleg nem foglak, hiszen az "első igazit" az emberek megjegyzik egy életre. Valahol mélyen mindig ott leszel, de ennek most már véget kell vetnem.

Megteszem hát, mit te is megtettél, köszönetet mondok az együtt töltött időért és elköszönök Tőled. Csupa szépet, jót és pozitívumot kívánok neked az élettől/életben, hiszen megérdemled, remélem magadban te is ezt tetted velem. Köszönöm még egyszer az összes leckét, a mankót, amit a kezembe nyomtál a zenén és Rajta keresztül, mert ez a két összetevő segít majd teljes mértékben túllépni rajtad. 

Megtettem az összes lehetséges lépést, hogy az életemből kisöpörjelek (kitörölt képek, megszakított kapcsolat, közös szálak kevésbé fontos részének elvágása). Most már remélem megnyugvásra lelek.

Remélem nem csalódtál ebben a levélben, mert én nem tettem. Szerintem teljes mértékben méltó hozzám, de már nem is szeretném tovább szaporítani a szót. 

Ég veled....

Tudod te kicsoda ;)

Köszönöm az ösztönzésedet, Drága Barátom. A te kellő határozottságod nélkül valószínűleg soha nem írom meg ezt... Innentől kezdve pedig törekszem, hogy bejegyzéseim ne Róla szóljanak, hanem rólam, az én "new directon" projektemről.