Néha, ha nagyon akarod, az álmaid valóra válnak. Hát én most mesélek az egyik ilyen álmomról, mely lassan, a szemem előtt kezd kibontakozni.
Most lassan ereszkedjünk lejjebb, a képzeletünk világába. Csukjuk be a szemünket és egy kicsit mélyedjünk el egy régi időben, nagyjából az 1898-as időszakig kell visszamennünk, ugyanis ekkor tervezte és építette meg a szecesszió jegyében Komor Marcell ezt a csodálatos épületet. Az épület fénykorában egy forgalmas szálloda volt, mely már akkor is a város főterének dísze volt, hosszú, F alaprajzával, díszes, íves vonalvezetésű oromzattal és az égbetörő, kecses megmunkálású tornyaival.
Ugye te is látod, ahogyan ebben az épületben a nagy ruhás, fiatal hölgyek keringenek, kerülgetik egymást, ahogyan a fiatal, gazdag családok ifjai a bálteremben méregeti őket? Nos én látom. Láttam évekig azt is, ahogyan eme csodálatos épület végül teljesen elpusztul. Először kaszinót költöztettek az egykor méltóságos szálloda, színház és múzeum földszintjére, mondván a többi részt nem lehet hasznosítani, legalább valami hozzon hasznot. Aztán hála a vandáloknak az egyik legszebb építmény, melyet valaha az ember látott - még így megrozzanva is - nem maradt más, csak üres, szétvert romhalmaz, melyet bár megtépáztak továbbra is büszkén magasodva terpeszkedett a város főterén.
Többször belekezdtek a renoválásába, rengeteg hitegetés és hír hallatszott, hogy majd felújítják, visszaadják régi pompáját, de most, 2017-ben végre elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor az álmaimból, melyeket olyan sokáig szövögettem, történeteim és ötleteim színhelye végre talán újra régi dicsfényében ragyoghat.
Annyiszor elképzeltem, ahogyan lassan alakot öltene (talán nem az én kezeim közt, bár nem lett volna soha ellenemre, hiszen imádom ezeket a régi épületeket és történeteiket), ahogyan az épület visszanyeri csodás állapotát, vagy legalább újra életre kel. Kedden azonban saját szememmel láthattam ennek a csodának (mert nevezhetjük a több évi huzavona után ezt csodának) születését. Ennek a csodálatos épületnek végre méltó feladatot és emléket állítanak azáltal, hogy egy kávézót, igazán rusztikus, hangulatos kávézót költöztetnek a földszintre.
Bár megmondom őszintén ez a színvilág, sőt a látványterv nem nyerte el tetszésemet, mégis amit kedden, lecsupaszított festés mintát volt szerencsém látni elnyerte a fantáziámat és szerelmemet egyaránt. Végül pedig, hogy elképzelhessétek azt, hogy mit próbálnak ennek az épületnek vissza adni mutatok egy-két belső látvány és elképzelés tervet, amely alapján meg kell, hogy mondjam, igen, legyen bármilyen drága ez a hely annyit minimum megérdemel, hogy egyszer-egyszer beüljek ide.
Igen tudom. épületről beszélünk, mégis úgy gondolom illene megköszönnöm ennek a csodálatos épületnek azokat az ihleteket, amikkel az évek során ellátott.
És azt hiszem itt most befejeztem az érzelgősségemet, de úgy éreztem ezt muszáj vagyok megosztani veletek.
