Bye

Egy ideje már fontolgatom, hogy írok nektek valamit, tudom nem volt olyan régen, hogy írtam, de azt éreztem hogy kellene. Kellene, egyrészt, hogy magamból a feszültségnek utat adja, másrészt, hogy ti, akik valószínűleg azért olvastok mert érdekel mi van velem talán kíváncsiak vagytok. Nos az elmúlt 10 napomat nem tudom mással jellemezni, mint: káosz, ideg, ideg összeroppanás keveréke. 

Kezdjük az elején, szépen sorban. Mind tudjuk, hogy miről van szó mikor azt mondom, hogy szellem a múltból, nos az én életemben is felbukkant újra (mert miért is ne) egy nem is oly régi kísértet, jelezve hogy még él, szeretne bocsánatot kérni azért mert mérhetetlenül megbántott. Persze meglepődtem volna ha saját kútfőből jut erre az elhatározásra, hiszen szent meggyőződésem, hogy szerinte köztünk minden rendben van. A nagy lótúrót... soha nem volt és már nem is lesz rendben. Az a "kiegyensúlyozott" boldogság ami volt soha nem is volt pozitív egyikőnk számára sem. Persze éjszaka kaptam meg levelét, melyben olyan szépen leírta, hogy sajnálom, aminek nem is lett volna lényege, sőt örültem is, hogy Anyáék nem látják a kiborulásomat, ugyanis újbóli felbukkanása olyan csodálatos tüneteket produkáltak, mint például: remegő kezek, lábak, olyannyira, hogy lábra sem tudtam állni, az ágyban fekve hánykolódtam a remegéstől (és most nem viccelek), zokogtam és nevettem egyszerre, azt hittem végleg megőrültem, bár utólag látom talán jobb is lett volna... Mindegy, nem leszek negatív, értékeltem gesztusát és rájöttem, hogy hiába álltattam magam, az igazi elengedés csak most jött. Azóta könnyebb a lelkem, még akkor sem szorul össze a gyomrom görcsösen amikor éppen összefutunk a kibertérben. Rájöttem, hogy egészen eddig nem is tudtam mit jelent felejteni, elengedni. Hatalmas káoszom ezen részéről jelenleg ennyit tudok nektek írni, no nem azért, mert skót vagyok a részletekkel, hanem azért mert még magamban is le kell tisztázni a dolgokat.
U.I.: Jó tanács, soha ne szeressetek meg embert hang alapján (mert igen sajnos, nem sajnos nálam ez valami fétis lehet...), soha nincs jó vége! Két alkalomból kétszer mondhatom, hogy nem éri meg... 

Múltam és jövőm

Sziasztok kedves olvasóim (álmodozók ?)!

Úgy érzem itt az ideje, hogy egy kis számot vessek a 2016-os évemről és beszámoljak nektek arról, hogy mit is tervezek 2017-re. 

2016 egy merőben más év volt, mint az előzőek. Igazán pezsgő és eseménydús, ha szabad ezt mondanom. Részleteibe merülve volt jó, rossz egyaránt, kijutott bőven mindkettőből, de azért hozzá fűzném, hogy a legtöbb esetben igyekeztem a személyiségemtől távol állóan, pozitívan nézni az eseményeket. Éppen ezért lehetséges az, hogy ami negatív dolog történt, abban is találtam némi pozitívat.

Mindenek előtt szeretném elmesélni nektek mik voltak azok a pontok amiket 2016-ban nagyon véghez szerettem volna vinni:

• Szerettem volna szorosabb barátságot kialakítani egy-két emberrel, olyan helyre tenni az életemben őket, ahol mindennapos szerephez jutnak. Úgy érzem ezt a pontot teljes mértékben kipipálhatom, hiszen nem csak őket, de több más embert is megismertem, úgy érzem mondhatom azt is, hogy barátokká váltunk. Egy különösen fontos személyt emelnék ki, aki a mai napig - és még nagyon remélem, hogy sokáig - igazi barátom, róla szólt az előző bejegyzésem is. Örülök, hogy rátaláltam nagyjából 1-1,5 éve. Persze itt is voltak mellé fogások, olyan emberek akiket nem kellett volna a barátomnak akarnom (de hülye kifejezés ez, létezik ilyen egyáltalán?), akik nem olyanok voltak, mint ahogy vártam. Ennek ellenére boldog vagyok azokkal az emberekkel akik mégis a közelembe férkőztek.
• Szerettem volna munkát találni ami hála a jó égnek sikerült is. Ezt a pontot szerintem nem is kell tovább magyaráznom. Mindenkinél eljön az a pillanat mikor el akar kezdeni egy kicsit önállósodni, későn érő (főleg ebben a tekintetben) típus lévén nálam most jött el az a pont.
• Sportosabb életmódot folytatni, ami megnyilvánulhat futásban, biciklizésben és egyéb sportokban. No ez az a pont ami 99%-ban hibázik. Lusta disznó vagyok, tudom, de inkább töltöttem az időmet olvasással (ahogy a következő pontokban majd olvashatjátok), mint azzal, hogy elkezdjek valamilyen sportot. Talán az egy százaléknak számíthatom a napi fél óra kutyasétáltatást, amit az én drága jó kiskutyám sem engedne elhanyagolni. (Nem baj, idén ez majd máshogy fog működni)
• Az általam kiszemelt könyvek felét elolvasni. Na ez az a pont ahol bár nem hasaltam el, de nem is volt könnyű dolgom. Imádok könyvtárba járni, így azoknak a könyveknek a száma egyre több és több lett, amit el akartam olvasni, viszont az a mennyiség is szaporodott, amit elolvastam, így szerintem tekinthetem ezt is.
• Több időt tölteni a tanulással, ami megint szintén nem valósult meg, bár ez a jegyeim egy részén nem látszik meg szerencsére (a másik rész meg az amire hiába tanulok sajnos nem megy sehogy).

Igen tudom, ez a lista elég gyerekesnek hathat, sőt sokak szerint az is, de számomra ezek fontos dolgok. Fontos, mert a lényemet képzik. De ha már bemutattam azokat a pontokat amiket sikerült teljesíteni és amiken elhasaltam elmondanék pár olyan dolgot is, ami bár nem volt kitűzve megvalósítandó pontként, mégis pluszban robbantak az életembe.

Az első és legfontosabb szerintem, hogy idén úgy érzem hogy az eddigi 19 évem alatt igazán éltem. Új dolgokba hajtottak bele,a mit így utólag is nagyon köszönök. Bizalmat, szeretetet és megnyugvást találtam ebben az évben, ugyan akkor kicsit kibújtam a páncélomból. Volt egy-két olyan pillanat amikor nem az önbecsülés (vagy annak részleges hiánya) irányítja az életemet, volt olyan amikor teljesen meg voltam elégedve magammal. Olyan, amikor kivetkőztem a szürke kisegér jelmezéből és egy kicsit dögösnek éreztem magam. Lehet másnak ez nem jelent semmit, de számomra ezek az apró dolgok is hatalmasnak és elérhetetlennek tűntek. Talán egy kicsit fel is nőttem, ez az év egy kicsit meg is edzett. A miértekbe nem szándékozok bele menni, minden fent van a blogomon, aki olvas és ismer tudja miken mentem keresztül idén, de még ezt sem bánom, mert ezáltal erősebb és felnőttebb lettem.

2016 számomra pozitívan zárult, így hát nagy ígéretekkel nézek 2017 és az újabb célok elébe.

2017-re legfőképp két sikeres vizsgát tervezek, első sorban ez a legfontosabb, hiszen ezekből a "papírokból" akarok megélni. Ez viszont hozza magával, hogy bár egy lusta disznó vagyok a tanuláshoz idén mégis muszáj leszek nekifeküdni, mert februártól júniusig sajnos nem lesz megállás, ezért valószínűleg ebben a pár hónapban én is kevesebbet leszek látható, mint amúgy "megszokott" lenne. Most érzem csak igazán milyen megterhelő lesz, mikor egymás után két vizsgát kell majd megírnom folytonos vizsgadrukkal. Mindegy, túl élem én ezt is.

Ezen kívül másik legnagyobb esemény, amit biztosan tudok, hogy alig másfél hónap és elérem a bűvös második X-et is. Ambivalens érzésekkel tekintek elébe, félek tőle, de kíváncsi is vagyok, hogy milyen újdonságokat tartogat számomra ez a határ. 

Jelenleg ennyi konkrét tervem van 2017-re, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors. Az viszont biztos, hogy nem fogok eltűnni, mindenképp fogok jelentkezni valamivel, akár a legapróbb kis szösszenettel is, de akkor is.

Köszönöm, hogy olvastok, igazán jó érzés.