Első...

Úgy érzem minden ember életében eljön az a pont, amikor a jelleme egy része 180°-os fordulatot vesz. Számomra ez tavaly kezdődött július környékén, amikor azt éreztem, hogy ki kell mozduljak itthonról, vagy egyszerűen megőrülök. Soha nem voltam különösebben bulizós fajta, nem mindig tudom teljesen elengedni magam ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ezzel együtt nem is igazán ittam (nem mintha most annyit innék, sőt...). Akkor azonban valami teljesen átkattant bennem. A kényszer, hogy tegyem ki a lábam a lakásból fullasztó volt, így aztán kapva kaptam az alkalmon, amikor a nővérem és a barátai megkérdeztek, hogy nincs-e kedvem velük menni. Naivan azt gondoltam, hogy majd csak leülünk valahol, mert nekem már az is megfelelt volna, de végül az lett belőle, hogy belecsöppentem életem első bulijába.

A lüktető zene, a fülledt levegő, a táncoló (finoman fogalmazva táncoló) olyannyira magával ragadott, hogy bár az este kész kudarc volt, később kitérek erre is, nyugi, mégis többet akartam. Ebben a társaságban nem volt kötelező inni, nem voltunk részegek, inkább csak jól éreztük magunkat. Élet vett körül, mely a bőrömön keresztül belém is átáramlott. Nem tehettem úgy, mint aki rosszul érzi magát, ugyanis a lüktető ritmus, a hely kissé zabolázatlan kisugárzása ezt nem engedte. 

Biztosan ismerős az, amikor körülötted a fiatalok (nálad akár évekkel fiatalabbak is, ami miatt talán kicsit kínos) egyszerre vonaglanak egy adott ritmusra és te mégis képtelen vagy felvenni ezt a fonalat. Na velem is ez történt, mintha mindenki engem bámult volna, mondjuk lehet ez is történt, hála Édesapánknak aki úgy gondolta lejön táncolni velünk (nem vicc...) mögöttünk nyomult egész este. Talán ez a momentum volt az ami miatt kínosan éreztem magam, mégis egy óriási pozitív élmény volt az egész. Végre azt éreztem igazán élek. 

Nem mondom, hogy azóta egy hatalmas partiarc lettem, viszont most már szükségem van arra, hogy ebben a légkörben legalább leüljek, ha nem is táncolni (amit rohadtul nem tudok xD), de legalább érezni magam körül az életet, a pezsgést. 

És Gratulálok magamnak, mert ennek megint nem volt semmi értelme, szimplán csak írnom kellett, el akartam mesélni milyen érzés ez a késztetés, de ahogy visszaolvasom ez nem sikerült a legjobban :')